„A JÖVŐ ÉV KÖZEPÉIG A TELJES KAPACITÁSUNK LE VAN KÖTVE” mondta Babos Attila az idén 30 éves BGW Kft. ügyvezetője.
Jelen pillanatban ki sem látszunk a munkából, viszont komoly gondot okoz az emberi erőforrás hiánya. A saját cégünk létszámát sem tudjuk növelni, mert nincs szakmunkás a munkaerőpiacon, de még segédmunkásokkal sem tudunk erősíteni. És mivel nincs kapacitásunk, újabb munkákat sem tudunk vállalni. A jövő év közepéig a teljes kapacitásunk le van kötve – értékeli a jelenlegi helyzetet a Mi újság? kérdésre válaszolva Babos Attila, a pécsi építőipari generálkivitelező cég, a BGW Kft. ügyvezetője. Mint mondja, azokra a 4-5 fős kisvállalkozásokra sem támaszkodhatnak, amelyek eddig besegítettek nekik, ha nagyobb munkát végeztek, mert ők is eltűntek a piacról, nincs kint felhívni. Az idén harminc éves, a mostanra 37 fős, illetve mintegy 200 alvállalkozót foglalkoztató céggé vált BGW mindennapjait az építőiparban tapasztalható másik jelentős probléma, az anyagellátás akadozása is nehezíti. Van olyan építőanyag, amelyből jövő év májusra vállalnak megrendelést a gyártók, minden anyagot előre meg kell rendelni, és hogy mennyi lesz az akkori ára, azt senki nem tudja megmondani.
— Mindennap feladja a leckét számunkra az építési anyagok árfolyamváltozása. A naponta megadott árral elindulunk egy pályázaton, ám mire szerződéskötésre kerül a sor, kiderül, hogy20%-kal magasabb lett. Ezt nehezen lehet tolerálni, és ahhoz kezelni is nehéz, hogy korrektek maradjunk – folytatja Babos Attila.
Korábban is volt már ilyen időszak, amikor sikeresen kezeltek hasonló problémákat?
— Nem emlékszem, hogy az elmúlt 30 év alatt ilyen drasztikus lett volna a helyzet. Igyekszünk gépesítéssel kiváltani az élőmunkát, több-kevesebb sikerrel.
A BGW tagja a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara által menedzselt Építőipari Technológiai Klaszternek. A jelenlegi helyzetben miként tudnak összefogni, és egymást segíteni a klasztertagok?
— Egyértelműen jobb az információáramlás, mint korábban, a klaszter által előbb jutunk egyes információkhoz, amelyeket megosztunk egymás között. Emellett igyekszünk segíteni a másiknak, ha valamelyikünknek esetleg kevesebb munkája van adott időszakban, az be tud segíteni annak, akinek szorosabbak a mindennapjai. Azt gondolom, hogy ez mindannyiunk számára kedvező. Ugyanígy a klasztertagok előnyére válik a csapatszellem, hogy képesek vagyunk egymásért tenni, egymást segíteni, hiszen közösen sokkal jobban tudunk érvényesülni, mint külön-külön cégenként. Az sem elhanyagolható tény, hogy a kamara korrekt módon áll mellettünk, tőlük is rengeteg új információt kapunk. Ez például hozzásegítette a vállalkozásunkat ahhoz, hogy telephelyfejlesztésre, gépesítésre, eszközbeszerzésre pályázzunk.
Idén 30 éves a vállalkozás. Mivel tudtak piacon maradni, fejlődni az elmúlt három évtizedben?
— Elsősorban a megbízhatósággal, a szavahihetőséggel, illetve a kapcsolatrendszerünkkel, hiszen a beruházók egymás között ajánlják a cégünket, ha meg vannak elégedve. Nem emlékszem olyanra, hogy valaha is úgy váltunk volna el egy megrendelővel, hogy valami probléma lett volna. Talán ezért is tartanak bennünket megbízható cégnek, a minőséget tekintve pedig a felső kategóriába tartozunk pécsi viszonylatban.
Említette, hogy nehéz jó szakemberhez jutni. Tudnak-e, tesznek -e valamit az utánpótlás biztosításáért?
— Szoros kapcsolatot ápolunk a mérnök kamarával, illetve a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karával, onnan több mérnökhallgató jön hozzánk nyári gyakorlatra, jelen pillanatban is két hallgató dolgozik nálunk. A klaszterben is igyekszünk lépéseket tenni az utánpótlásért, viszont ahhoz évekre van szükség, hogy a magas tudású szakemberek megjelenjenek a munkaerőpiacon. Sok esetben tapasztaljuk, hogy az építőiparban a munkaerő egy része vándorol a cégek között, sajnos minőségben sok kívánnivalót hagynak maguk után, ezért is váltanak munkahelyet olyan gyakran. A jó szakmunkást mindenki megbecsüli, éppen ezért ők évekig, évtizedekig elköteleződnek egy-egy cégnél, ez mind a munkaadó, mind a munkavállaló számára előnyös.
A napi kihívások kezelése mellett jut-e energia a jövőre tervezésére? Miben szeretne fejlődni a cég?
— Azt gondolom, hogy ha a jelenlegi szintet tudjuk tartani, azzal elégedettek lehetünk. Várhatóan egy-két évig még biztosan felmenő ágban lesz az építőipar, majd várható egy kis visszaesés, ezzel talán realizálódik majd az anyagok ára és hozzáférhetősége. Cégünk jelenlegi szintjénél már nem kívánunk nagyobbra nőni, inkább a minőséget akarjuk emelni. Ehhez szükségünk van új gépekre, eszközökre, amelyek beszerzése a kollégáink elégedettségét is szolgálja.
Forrás: https://pbkik.hu/