Hirtelen érkezett, a vállalkozások többségét váratlanul és felkészületlenül érte a koronavírus világjárvány hatásaként bekövetkezett gazdasági változás. Teljes ágazatok kényszerültek leállni, az életünk jelentős része áttevődött az internetre. Van, aki végképp lehúzta a rolót, más átszervezte a működését, esetleg stratégiát, tevékenységi kört váltott. Ma még senki nem tudja megmondani, hogy milyen következménye lesz a folyamatoknak és meddig húzódik el a világjárvány hatásaként kialakult gazdasági válság. A Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara a korlátozások bejelentésének első napjától folyamatos készenlétben áll, informálódik, egyeztet, javaslatokat fogalmaz meg, érdekeket képvisel. A több mint másfél havi megfeszített munkának számos eredménye van.
- megkoronázva… – Dr. Síkfői Tamás, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnökének jegyzete
Az elmúlt hónapok az utóbbi évtizedek egyik legellentmondásosabb időszaka volt. A világjárvány, annak értékelése, kezelése, így következményei igen különbözőek országonként, és az unió adminisztratív rendszerében is… Hazánkban is többször megkésve, túlszabályozva, nem egyértelmű rendeletekkel avatkozott be az állam a válságfolyamatokba. A mai napig kevés a konkrét segítség. Igaz, vannak olyan államok is, ahol deklaráltan semmilyen módon nem segít az állam. A vállalkozások is jelentős különbségeket mutatnak, a teljes ellehetetlenüléstől a 100 %-os kapacitás-kihasználtságig igen széles a spektrum. Jelentős a munkaerő-leépítés, ugyanakkor több cég munkaerőhiánnyal küzd. Meghökkenve olvasom azokat a „szakmai” nyilatkozatokat, hogy a járvány okozta válság megoldja a versenyképességi struktúraváltást… az erőforrások most a fejlődőképes vállalkozásokhoz kerülnek. Vajmi keveset ért a társadalom, a gazdaság, a technika fejlődési irányaihoz és a versenyképességhez az a „szakértő”, aki a koordinált fejlesztőmunka és erőforrás-allokáció, a versenyképes szabályozás helyett a COVID-19 „áldásos” hatásaiban reménykedik.
Kamaránk számára is hatalmas fordulatot jelentett a válsághelyzet. Fejlesztési programjaink is lelassultak. Igen sok projekt esetében várható csúszás. Nagyon sok rendezvényt, oktatást, tárgyalást kellett lemondani, átütemezni. Eközben mind a kamara hivatala, mind számos tagvállalkozás és szakembereik minden tőlük telhetőt megtettek a problémák enyhítésére, elsősorban a kisvállalkozók felé. Nem igazán volt olyan kérésünk a cégek és partnereink felé a többiek érdekében, amit, ha módjukban állt, ne teljesítettek volna. Köszönet érte.
Kamaránk minden országos kormányzati és szakmai adatigénynek, szakmai értékelési kérésnek időben és minőségben eleget tett. Az eddig bevezetett intézkedéseket kamaránk (vagy kamaránk is) javasolta a döntéshozók felé, mind önkormányzati, mind kormányzati szinten… bár némileg gyorsabb tempót, és hatékonyabb válaszokat tartottunk volna fontosnak. A járvány és a válság kimenetele még bizonytalan. Így a kamaránkra háruló feladatok is. Most az újraindulásra készülünk, ágazatonként, szakmánként felkértünk elismert vállalkozókat, szakembereket ennek csapatmunkában történő szakmai támogatására. Reméljük, a számos elgondolkodtató ellentmondással terhelt járványt mihamarabb lefújják szerte a világban, és elindulhat a munka a gazdaságban. Ahogy látom, a magyar kormány is inkább az újraindulás ösztönzésére tartogatja erőforrásait.
Egyre többen gondolják úgy, hogy a világunk e járvány és válság után megváltozik. Valóban több ágazatban teljesen át kell gondolni az üzleti modelleket. De ne feledjük, a globalizált világban bizony nem véletlenek véletlenszerű láncolatának következményei a „történések”. Látható, hogy a világgazdaság erőközpontjaiban és bizony a periférián is milyen hatalmas vagyoni, jövedelmi és társadalmi átrendeződéseket indított el ez a 129,6 nm nagyságú vírus. Visszakövethető a globális gyógyszeripar aktivitása az elmúlt egy évben, látható a szakemberek, pl. Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász javaslatai alapján miképp nő az emberek életét féltő ellenállás a globális cégek profitérdekeit védő jelenlegi szabadalmi rendszerekkel szemben. Ennek ellenére a változások nem biztos, hogy az élhetőbb világ, a zöld gazdaság felé fognak irányulni. Elképzelhető, hogy a globalizáció negatív folyamatai gyorsulnak majd fel életünkben.
Minderre lokálisan felkészülni szinte lehetetlennek tűnik, mégis a helyi társadalom, a cégeink, a családjaink érdekében el kell kezdenünk a folyamatok, a minket ért hatások elemzését, és a felkészülést a ma még bizonytalan világgazdasági „fejlődési” irányokra. Biztosan számolhatunk azzal, hogy ez a típusú válság csak az első volt a sorban, és a következők is mind a társadalmak, a világgazdaság és a világpolitika főbb erővonalai közötti küzdelem eszközei lesznek világszerte globálisan, de lokálisan is. A lokális válasz erre csak a gazdaságon belüli, az egyetemi és önkormányzati együttműködés, a versenyképesség növelése, a hálózatosodás, a klaszteresedés, és nem utolsósorban a szolidaritás erősítése lehet.
„Itt az idő gondolkodni és újratervezni, megújulni”
– A válság előtt is folyamatosan, mint ahogy az elmúlt másfél hónapban is gazdasági elemzéseket végeztünk, figyeljük a helyi, az országos és a nemzetközi gazdasági folyamatokat. A kép összetett és sem a megoldást, sem a helyzetet nem lehet egy mondatos tézisekkel leírni, illetve elemezni – kezdi a jelenlegi helyzet ábrázolását Rabb Szabolcs, a PBKIK főtitkára. – Március közepén, a koronavírus válság első napjaiban nyilatkoztam a sajtónak a következő gondolatokat, amelyek relevanciája még erősebb most, mint akkor: „Két szcenárió van, az egyik alapján késő tavasszal visszatérünk a régi, de nem a megszokott kerékvágásba. Egy másik szerint elhúzódó járványkezelés és még hosszabb hatású gazdasági válság következik, akkor talán ősszel tud a gazdasági szféra újult erővel elindulni.
Azért mondom, hogy a régi, de nem megszokott kerékvágás, mert itt az ideje a válság következményei mentén a jövőbeni üzleti gazdasági és társadalmi folyamatokat átalakítani, fejleszteni. Csak néhány példa: a globális értékláncok, az alapanyaghálózatok és a beszállítói láncok elképesztő módon kitettek egy válságnak. Ezeket rövidíteni szükséges. A körkörös gazdaság és a helyi termékek (élelmiszer, alapanyag, helyi beszállító) elvei és gyakorlata felértékelődik. Szembe kell néznünk a túlfogyasztási kényszer csökkentésével – az eddigi húzóágazatok (autóipar) felszabaduló kapacitásait szükséges lesz átterelni, átszervezni az egészségipar, az élelmiszeripar, a megújuló energia és a hasonló ágazatokba. Itt az idő gondolkodni és újratervezni, megújulni. Egyéni, társadalmi és gazdasági szinten is.”
– Milyen változásokat tapasztalnak a megyei vállalkozások életében?
– Az előbbi gondolatok mentén a helyi cégekkel egyeztetve nagyon sokan már átszervezték gyártási kapacitásaikat másik vagy új termék gyártására. Feszes költséggazdálkodást vezetnek, egyre erősebben támaszkodnak a helyi kapacitásokra, így rövidítve a beszállítói láncot és teremtve volumenében nagyobb helyi hozzáadott értéket.
A megye amúgy is az egyik leghátrányosabb és gazdasági, társadalmi mutatóiban legelmaradottabb megye Magyarországon. Számos infrastrukturális és strukturális problémával küzd, amelyeket a válság felerősít. A szolgáltató szektor kényszerű leállása azonnal negatívan érintette a megye kisvállalkozásainak jelentős részét. A közép- és nagyvállalatok a feldolgozóiparban lassabb ütemű termelésivolumen-csökkenést szenvednek el, de a megindulásuk is sokkal hosszadalmasabb és nehezebb lesz, tekintettel a komplex működési sajátosságaikra, mint például a beszállítói láncok, alapanyag-logisztika, a járműipar általános zuhanása. Most együtt van jelen a keresleti és kínálati hiány, együttesen szükséges ezt kormányzati szinten gyorsan és hatékonyan kezelni.
– Milyen lépéseket tett a kamara a vállalkozások működésének stabilizálása érdekében?
– Kamaránk komplexen igyekszik kezelni a válság hatásait és a megoldási javaslatokat is. Csak néhány fontos pontot említek a javaslatainkat tartalmazó tanulmányból: a gépipar fókuszált támogatása, a mikro- és kisvállalkozói kör gyors és legalább 50%-os munkabér-támogatási rendszere, a SZÉP-kártya 2020. évre vonatkozó komplex megújítása, innovációs Széchenyi-kártya, befektetői támogatás 1+1 rendszere, amely a helyi beszállítói kör támogatását jelenti a külföldi működő tőke támogatása mellett… stb. Meglátásunk szerint a megyének sürgősen szakítania kell az újraelosztási rendszerre építő stratégiájával.
Március végén megkezdtük az ágazati szakértőkkel az újraindulással kapcsolatos tervezést, javaslatok és ajánlások készítését. A közeljövőben online üléseken rögzítjük a gépipar, az építőipar, a könnyűipar, a kreatív ipar, az Ipar 4.0, az informatika, a logisztikai területek speciális kérdéseit és javaslatait. Ez egy javaslatcsomag lesz, amelynek kettős a célja. Egyrészt muníciót adunk a kormányzat számára a tervezéshez, másrészt a helyben, a megyében/régióban működő cégek számára is.
– Milyen tanulságokkal szolgál a jelenlegi helyzet a kamara, a vállalkozások számára?
– Meg kell érteniük a megyei fajsúlyos entitásoknak, hogy értéket teremtő gazdaság nélkül nem lehet fejlődési pályára állítani Baranyát. Kompetenciákra építő, egymással nem versengő együttműködésre van szükség, amelynek egyik stratégiai eleme az MKIK országos anyagában is megjelenő Baranyai Iparfejlesztési Program. Ez 40-50 hazai tulajdonú vállalkozás fejlesztési támogatása mentén képes 200-400 helyi kkv gyors megindulására, beszállítói és kooperációs aktivitások lendületes növelésére. A mérvadó külföldi tulajdonú vállalkozásokkal is egyeztetett program a környezetipar, az energia-, a biotechnológia-, a gépipar, az ICT fejlesztések mentén felépülő szegmens stratégiája, amely képes decentralizáltan, de központi forrásokkal megtámogatva beindítani a megyei gazdasági, politikai és intézményi szereplőket is.
DDGK: munkahelymegőrzés, a hazai kkv-szektor kiemelt védelme
– A Dél-Dunántúli Gépipari Klaszter tagvállalatainak vezetőivel folytatott egyeztetések alapján megfogalmaztuk az ágazatspecifikus javaslatcsomagunkat, amelyet a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamarával közösen juttattunk el az illetékes helyekre – mondja dr. Hirth Markus, a klaszter elnöke. – A COVID-19 világjárvány okozta korlátozások mintegy másfél hónapja vannak érvényben, a klasztercégek továbbra is működnek, de számos új nehézséggel kell megküzdeniük. Jelenleg már hatványozottan jelen van a probléma, hogy a munkavállalók, akik egyben szülők, nem tudnak jönni dolgozni, mert nincs megoldva az óvodás/iskolás gyermekeik elhelyezése, nem vagy nehezen tudnak felügyelet biztosítani számukra. Az iskolák újraindításáig ez gondot fog okozni. Emellett szinte mindenki tagunk arról számol be, hogy a bejövő ajánlatkérések, a megrendelések száma jelentősen csökkent az előző év hasonló időszakához képest. A cégek egy részénél nem tudtak áttérni a teljes munkaidőre, de egyre többen állnak vissza a korábbi termelési szintre. Az várható, hogy amint a vevőink által támasztott kereslet nagyobb lesz, újraszervezési feladataink, rosszabb esetben jelentős problémák, adódhatnak az ellátási oldallal. Sok klasztertagunk túlnyomórészt globális piacokról származó alapanyagokat használt fel, de amikor a hazai, illetve európai készletek kimerülnek, újra kell gondolniuk a beszerzési forrásokat: elkerülhetetlen lesz a beszerzés diverzifikálása, ami rövidtávon költségemelkedéssel fog járni, de ennek fejében várhatóan már középtávon növeli az ellátási lánc biztonságát. A pénzügyi nehézségek csökkentésében sokat segített, hogy a kormány a lakosság mellett a vállalkozások számára is hitelmoratóriumot hirdetett, illetve kedvező hitellehetőséget biztosított az elmúlt időszakban. A mi vállalkozásunk szerencsére nem tapasztalta meg, de többen panaszkodtak a klasztertagok közül is, hogy nem fizetnek a vevőik. A likviditás fenntartása jelentős odafigyelést igényel a cégek részéről.
– Mi a helyzet a munkaerő megtartásával a gépipari klaszter cégeinél?
– Már március végén megfogalmaztuk az illetékes minisztérium felé, hogy bizonytalannak ítéljük, hogy a veszélyhelyzet feloldásakor is rendelkezésre áll-e a szakképzett, sokszor külföldi képzéseken fejlesztett magasan kvalifikált munkaerő. Ezen a téren a technológiai és gépipari cégek nehéz és összetettebb helyzetben vannak, mint a rövidtávon és elsőként jelentős veszteségeket elszenvedő turizmus/vendéglátás ágazatok szereplői, akik a vészhelyzet elmúltával valószínűsíthetően elsőként fognak magukhoz térni. Esetükben az elvándorolt munkaerő pótlása sem ütközik akkora nehézségekbe, mint a technológiai és gépipari cégeknél, lévén a turizmus/vendéglátás ágazatokban magas a szakképzetlen munkaerő aránya. Azt tapasztaljuk, hogy igen sok, korábban Nyugaton dolgozó vendégmunkás visszatért, ezeknek a munkavállalóknak egy része álláskeresőként már megjelent a vállalkozásainknál. Érezhető ez a bizonyos munkaerőtöbblet, ami az előzőek mellett a hazai cégek leépítésének is betudható. Nem tudjuk, hogy ha újraindul a nyugati piac, a külföldön dolgozó honfitársaink visszamennek-e dolgozni, ha igen, kapnak-e újra munkalehetőséget. Valószínűsíthető, hogy a cégek egyre inkább igyekeznek kiküszöbölni az élő munkaerőnek való kitettséget, így nem biztos, hogy annyi munkahelyet megnyitnak majd, mint amennyi rendelkezésre állt a világjárvány előtt.
Érdemes megemlíteni, hogy míg a médiából, az interneten még a csapból is az folyik, hogy „maradj otthon”, addig rengeteg ágazatban ugyanúgy bejárnak dolgozni az emberek, mint korábban. Bennük komoly diszkomfort érzést szül, hogy míg mások otthon maradnak, neki reggel 6-ra be kell menniük a munkahelyre. Jó lenne, ha árnyaltabb lenne az általános üzenet és talán a német mintára a „társadalmi távolságtartás” lenne a fókuszban. Véleményem szerint ez utóbbi, ha a személyes higiéniai szabályok megtartásával együtt jár, hasonlóan megfelel az egészségügyi-járványtani szempontoknak, mint a „maradj otthon” leegyszerűsített és radikális üzenete.
– Milyen megoldásokat fogalmaztak meg a minisztérium számára, amelyek a vállalkozások életben maradását segítené?
– Javaslatainkat egy hármas célrendszer mentén alakítottuk ki, ennek első eleme a munkahelymegőrzés. Kiemelt közös érdekünk, hogy megőrzésre kerüljön a gépipari és technológiai szektorra jellemző magasan kvalifikált, exportképes és nagy hozzáadott érték előállítására képes munkaerő, és a munkahelyek a válság elmúltával is fennmaradjanak. Szintén életbevágóan fontos, hogy a „munkaerő” mögöttes ereje, a családok, a lehető legnagyobb anyagi (bér és bér jellegű kompenzációk stb.) és jóléti (oktatás, egészségügy is szociális ellátások stb.) biztonságban vészeljék át a veszélyhelyzeti, majd az azt követő időszakot. Kedvezményeket javasoltunk az adó- és járulékterhek fizetésének könnyítésére, akár elengedést, akár kedvezményt vagy moratóriumot, de ágazatunkban erre egyelőre nem történt kormányzati lépés. Azokban az ágazatokban, ahol nincs közvetlen krízishelyzet, ott nagyon minimális kedvezményeket nyújt a kormány, holott az ipari termelővállalatok rengeteg adót, járulékot fizetnek. Javasoltuk az ideiglenes (vészhelyzeti) részmunkaidő elrendelése lehetőségének bevezetését a piaci vészhelyzet időtartamára, hiszen így megőrizhető a kvalifikált és beszokott munkaerő. Ennek viszont megtörtént a bevezetése. A kormány abban is lépett, hogy a különböző szociális támogatási formákat fenntartotta a biztosítotti jogviszony megmaradása érdekében. Összességében elégedettek lehetünk a kormányzati intézkedésekkel, hiszen a kormánynak és a jegybanknak a nemzetgazdaság egészét, így számos szektor szempontjait figyelembe kell vennie.
A pályázatok esetében automatikus könnyítést és határidő eltolást, a pályázati elszámolások felgyorsítását javasoltuk, miután a helyzetre való tekintettel nem valósíthatók meg a tervezett feladatok. Emellett a pályázati kötelezettségvállalások átütemezését is felvetettük. Ezekben rugalmasan lépett az állam.
Azt tapasztaltuk, hogy az utóbbi hetekben egyre többen kezdtek foglalkozni a jövővel, hogy mi lesz akkor, ha vége lesz a korlátozásoknak és beindul a hétköznapi élet. Ehhez a folyamathoz illeszkedik a PTE Közgazdaságtudományi Kara által indított REVIDPécs kezdeményezés, melyhez ágazatoktól függetlenül számos cég, a kamara és klaszterünk is csatlakozott. Az biztos, hogy az értékláncok (beszállítói, értékesítési) teljes átalakítására lehet számítani. Az emberi erőforrásnak kevésbé kitett ágazatok fognak erősödni, keresleti oldalról pedig nyilván az egészségipar különböző ágazatai, élén a gyógyszeriparral és az orvostechnikai eszközök iparágaival, továbbá a mezőgazdaság és élelmiszeripar, illetve a logisztika. Ezekben a gépipari technológiai cégeknek nagyon komoly esélyük van. Általános értelemben a gyártási folyamatokban – bár más motivációk által mozgatva – még inkább előtérbe kerülnek az automatizálás és a robottechnológiák, valamint az ellátási láncok szervezésében, logisztikában és informatikában is lesznek változások, hangsúlyeltolódások. A 2008-as világválság egyik tanulsága például az volt, hogy ne képezzünk készleteket, ez a járvány azonban arrafelé terel bennünket, hogy ismét kerüljön előtérbe a készletezés, a beszerzések diverzifikálása
ÉTK: Sokat segítene az építőiparon az áfatörvény módosítása
– Ami ilyen megváltozott gazdasági körülményekben egymástól elvárható a klasztert alkotó cégek részéről, hogy próbáljuk meg erősíteni az összefogást. Akinek sok megbízása van és megteheti, vonjon be olyan cégeket az együttműködésbe, amelyekben megbízik, amelyekkel együtt tud dolgozni. Ez sokat lendítene azokon a vállalkozásokon, amelyek kevesebb munkával vannak ellátva – mondja Molnár Gábor, az Építőipari Technológiai Klaszter elnöke, hogy mi a legnagyobb segítség most a vállalkozások számára. – Ami az állami rendszabályozással összefüggő kérdésekre vonatkozik, a legfontosabb most a munkaerő megtartása, erre már megszületett a Kormány részéről a csökkentett óraszámban dolgozók bértámogatása, bár a kiírás nemigen húzható rá az építőipar igényeire. Számunkra a 8 órában bejelentett dolgozók járuléktámogatása lenne a megnyugtató, hogy a vállalkozások tartani tudják az eddigiekben kialakult munkabérszintet, ne kelljen bért csökkenteniük.
A másik segítség pedig az ágazatra jellemző áfamegfizetési kötelezettség módosítása lenne. Úgy szól az áfatörvény, hogy amikor megvan a teljesítésigazolás dátuma és kiállítjuk a számlát, abban a hónapban kell bevallani azt az áfát és megfizetni az áfatartalmat, viszont a legtöbb fizetésnél, a 30 vagy a 60 napos fizetési szabályok mellett nem érkezik meg a számla összege, így az áfát nekünk kell megelőlegeznünk. Ezért egy egyszerű jogszabály módosítással el lehetne tolni az áfamegfizetési kötelezettséget arra a hónapra, amikor megtörténik a számlán a jóváírás. Ez a költségvetésbe befolyó pénz összegén nem változtatna, csak némi időeltolódást jelentene. Ezeket az igényeinket fogalmaztuk meg a minisztérium felé. Emellett nagyon jó lenne, ha a helyben, a térségben elvégzendő építőipari munkákra helyi vállalkozásokat, helyi vállalkozókat bíznának meg. A gyakorlat ma sajnos teljes mértékben ellene megy ennek az elgondolásnak.
– Milyen változásokat hozott a koronavírus a baranyai építőipari vállalkozások életébe?
– Nagyon nagy mértékű, hirtelen impulzus érte a megrendelői piacot, azt tapasztaljuk, hogy most mindenki kivár. Tartalékolják a pénzeszközöket, így nehezebben folynak be az eddig kiszámlázott tételek. Várható, hogy a kisebb felújítási munkák elmaradása miatt a kisebb cégeknél gondok lesznek, mert a lakosság egy-két évre elhalasztja a lakásfelújítást vagy a hőszigetelést. Az eddig megszokott árajánlatkérési mennyiségnek kb. egytizede érkezik be, jelenleg senki sem látja a végét ennek a helyzetnek. Az építőipari cégek szempontjából ez azért problémás, mert nagy üzemviteli költséggel működő egységek vagyunk, telephelyeket, gépkocsikat tartunk fenn, sok munkatársunk van. Jelenleg megpróbáljuk mindezt a saját eszközökből finanszírozni, de ha nincs elég munka, ez hosszú távon nem képes működni.
– Az eddig folyó munkák nem álltak le? Hogy alakul a munkatársak foglalkoztatása? Kellett elbocsátani embereket?
– A látókörünkben és a megrendelői állományunkban szerencsére a megkezdett munkákban nincs fennakadás. A működő egységek, üzemek továbbra is gazdálkodnak, a nagyobb horderejű terveiket elnapolták, de a napi javítási munkákat folytatjuk tovább. Létszámkérdésben ez az ágazat sem különbözik más ágazatoktól, egyelőre nem tapasztalok különösebb mértékű létszámleépítést. Az állományt még tartjuk, abban bízva, hogy elindul az építőipar, hiszen ha elbocsájtunk, nehezebb összetoborozni az embereket. Teljesen piaci alapon működünk, a klasztertagok többsége nem rendelkezik nagy állami beruházásokkal és kapcsolatokkal, ezért érzékenyebben éljük meg ezt a helyzetet, mint az, aki több évre előrelát.
– A klaszter által megfogalmazott javaslatok sorsáról van-e információja?
– A kamara továbbította a megfelelő helyekre, mi is a sajtóból értesültünk a Kormány által hozott rendelkezésekről, hogy lesznek gazdaságélénkítésre szolgáló pályázati lehetőségek, hitellehetőségek, valamint látjuk a járulékkedvezmény jogszabályi hátterét, ami a javaslataink által megszületett.
REVIDPécs: egyetemi segítség a baranyai vállalkozói közösség számára
A helyi gazdasági szereplők segítésére március közepén indult el a Facebookon a REVIDPécs közösség, amelyet a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának (PTE-KTK) munkatársai jegyeznek, és amelyhez a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara is csatlakozott. Az első két hét statisztikája szerint mintegy 57 ezer elérést értek el és 10 ezer oldalkedvelést kaptak. Ebből is látszik, hogy a vállalkozások észrevették és használják a platformot.
– A közösséget a REVIDPécs kampány indította el, és azért jött létre, mert a COVID-19 egészségügyi járvány már eddig is látható károkat okozott és várhatóan okoz is majd nemcsak a globális, az országos, hanem a lokális, a pécsi gazdaságnak. A kezdeményezés lényege, hogy újra elindítsuk a gazdasági szereplőket, az egyéneket a gazdasági tevékenységükben, a problémával küzdőket összehozzuk a lehetséges megoldással rendelkezőkkel, egy hálózatosodás okán indítsuk meg vagy katalizáljuk őket – kezdi a REVIDPécs bemutatását dr. Bedő Zsolt egyetemi docens. – Látható, hogy jelentős mértékben csökkent a fogyasztás, ami a pécsi és Pécs környéki gazdaságban tevékenykedő szereplőket, cégeket, vállalkozókat részben vagy teljes mértékben leállította. Operatív szinten is látjuk, hogy például egy pálinkafőzőnek nincs mit csinálnia, nem viszik a termékét, mert nem üzemelnek az éttermek. Vagy a gépipari cégek egy része szünetelteti tevékenységét, mert a globális autóipari cégek nem gyártanak autót, nincs szükségük alkatrészre. De említhetem a kultúrát, ami lenullázódott, hiszen nincsenek színielőadások, a gasztronómia szereplői csak az online térben tudnak valamelyest érvényesülni, mivel az emberek nem mennek ki a közterekre, nem ülnek be a kávézókba, az éttermekbe. A gazdaság tehát leállt, egyes embereknek nincs mit tenniük. Az emberek a gazdaságot előre vivő egységek, amiről sokan nem vesznek tudomást. A vállalkozói aktivitás működteti a gazdaságot, a vállalkozók értéket hoznak létre. Ha ők nem tesznek semmit, akkor nincs bevételük, ha nincs bevételük, nincs miből fogyasztani, így elérkeztünk egy olyan spirálhoz, amely lefelé tart, de csak addig, amíg meg nem szakítjuk, amíg nem adunk munkát azoknak, akik most otthon ülnek, nem termelnek bevételt és nem kezdenek el újra fogyasztani.
Mindezt a folyamatot láttuk a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán, hiszen ezzel foglalkozunk, ezt kutatjuk a vállalkozásfejlesztési központunkban, ahol hallgatói vagy vállalkozói ötletekkel is dolgozunk. A kar dékánja azt javasolta, hogy lépjünk, ne csak szakmai ajánlásokat fogalmazzunk meg, hanem folytatnunk kellene, amit a vállalkozásfejlesztési központban már operatív szinten csinálunk. Azonnal kapcsolatba léptünk a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamarával, Rabb Szabolcs főtitkár úrral, aki a legmesszemenőkig támogatta ezt a kezdeményezést. Felajánlotta a kamara hálózatát is.
– Milyen jellegű kérésekkel vagy kérdésekkel fordulhatnak önökhöz a piaci szereplők?
– Az egyik kérés, amit a közösség koordinációjára létrehozott Facebook-oldalon keresztül végzünk, hogy ha van egy probléma, amit szeretne láthatóvá tenni a vállalkozás, tehesse meg, mert lehet, hogy egy lokális szereplő tud segíteni rajta. Ha valakinek van ilyen igénye, akkor kapcsolatba léphet velünk a REVIDPécs Facebook-oldalon keresztül, vagy e-mailt is küldhet a e-mail-címre. Ebben leírja a helyzetet, amire megoldást keres, amit ki tudunk tenni a Facebook-oldalra akár anonim problémaként, de céges problémaként is. Több esetben érkezett ezekre a kérésekre egy másik szereplőtől válasz, vagy pro bono segítséget ajánlottak fel, esetleg jelentős árengedményt adtak a szolgáltatásukból.
A másik lehetséges megoldást pedig a Közgazdaságtudományi kar szakmai kompetenciájának mobilizálása jelentheti. A kutatókollégákból egy csapatot szervezünk, hallgatókat is bevonva a munkába, és a kar hálózatából behívunk olyan cégeket, amelyek közreműködésével összeállítunk egy projektteamet, és így keresünk az adott problémára megoldást. Például az említett pálinkagyártó cég számára összeállítunk egy olyan online jelenlétet biztosító struktúrát és kampánytervet, amit a cég az elkövetkezendő hónapokban alkalmazni tud. Igyekszünk hallgatót becsatornázni a folyamatba, aki később szakmai gyakorlat keretében frissíti a tartalmat. Majd ennek a cégnek a következő néhány hónapban definiálható közösséget hozunk létre az online térben, hiszen a cég tulajdonosa is tisztában van vele, hogy ez a jövő.
Ezenkívül indítottunk egy lokális online piactér létrehozását segítő projektet, hogy a régióban a sok gazdasági szereplő számára, amely nem rendelkezik online jelenléttel, megteremtsük ezt a találkozási lehetőséget. Abban is tudunk segíteni, hogy a KTK jó néhány kurzust, órát nyitottá tett, ezek a lokális szereplők számára is fontos információval bíró nemzetgazdasági problémákat boncolnak vagy információmenedzsment témákat érintenek, esetleg a vállalkozásindítás, -fejlesztés területén adnak át fontos ismereteket. A másik ilyen ismeretterjesztő forma a PécsREVID webinárium, ahol a meghívott beszélgetőpartnerekkel interaktív formában kibeszélünk egy témát, és lehetőséget nyújtunk a webináriumhoz csatlakozók számára, hogy kérdezzenek.
– Két hét után már látszik, hogy megmozdult a pécsi vállalkozói közösség.
– Fontos látni, hogy ez egy közös fejlődési folyamat. A cégeknek, a gazdasági szereplőknek meg kell tanulniuk strukturáltan előre gondolkodni, hálózatot építeni, üzleti lehetőségeket meglátni. Ez a közösség ezt igyekszik inspirálni és ezt a tudást kívánja fejleszteni. A lendület fenntartásáért újabb és újabb akciókat tervezünk, cégeket vonunk be, a gépipari klaszter, az informatikai klaszter is nyitott volt a kezdeményezés iránt. Már most látszik, hogy nagyon jól kiegészíti egymást az akadémiai szféra, a privát szféra és a privát szférát koordináló kamara.